Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kultúrcsevej Bene Zoltánnal az érdemes, nemes Rózsasándorról

rozsasandor-3d-orig-negyzetes-fb-500x482.jpg2016. december 13., kedd, 17 óra, Somogyi-könyvtár (Szeged, Dóm tér 1-4) 1. emeleti folyóirat-olvasóterme

Kultúrcsevej Beslin Anita, az MTVA szerkesztő-műsorvezetőjének ajánlásával

Vendég: Bene Zoltán, Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai című betyárpikareszk szerzője

Beszélgetőtárs: Beslin Anita

Közreműködik: Seres István

„Bene Zoltán a Rózsasándor-történetekben megtalált valami hangot, mely az irónia és a betyártörténetek határán billeg és állandóan bizonytalanná teszi az olvasót, aki végül mindig nagyot nevet, becsapták, de ez tetszik neki. Nem csak a régi betyárromantika persziflázsai ezek az írások, hanem a jelenlegi prózadivaté is, így aztán többszörös prózajátékot élvezhet az olvasó.”  

Ilia Mihály

„Manapság – ki tudja, tán a korszellem alakítja ezt így – reneszánszukat élik a Rózsa Sándorról írott történetek. Úgy tűnik, a magyar néplélek eme hányattatott, szürke időkben tán még erősebben vágyódik egy igazi, szegényeket istápoló, gazdagokat megleckéztető hősre, mint bármikor annak előtte. Tán erre éreznek rá manapság az ilyesmire fogékony autorok. No meg arra, hogy bár a modern, a posztmodern irodalmi áramlatok után a mai próza a feledésbe merült történetet emeli újra piedesztálra: kétszer nem léphetnek ugyanabba a folyóba. S ha most nagyon példát akarnék keresni ezen teóriámra, hamarjában nem is találhatnék jobbat, kéznél lévőbbet Bene Zoltán legfrissebb könyvénél, melyben az érdemes, nemes Rózsasándor elképesztő kalandjait szedi csokorba. Elképesztőt írok, mert ezekre a kalandokra nincsen jobb szó, ugyanis a szerző, ki amúgy sem áll hadilábon a fantáziálással, ebben a dolgozatában, melyet nemes egyszerűséggel csak pikareszk regénynek aposztrofál, még rádob egy lapáttal, s az olvasót oly viharos gyorsasággal viszi el az erdőbe, hogy fikarcnyi ideje sem marad elgondolkodni azon, mi is történt vele hirtelenjében. Aztán a végére érvén, letéve a könyvet, az az érzése támad, különösen, ha egy kicsinykét ismeri is a szerző munkásságát, hogy az egy regény s egy novelláskötet írása közben, lazításképpen nekiült, hogy végre csupán saját szórakoztatására, mulattatására az asztalfióknak írjon. S hogy jót mulathatott írás közben, abban bizonyosak lehetünk, mert Bene Zoltánnak fergeteges humorérzéke van. Ha valaki nem hiszi, olvassa el ezt a könyvet, ami, hál’ istennek, mégsem maradt az asztalfiókban!”

Veszelka Attila