Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Benezoli a tollát forgatja

Benezoli körülnézett ebben az eszement világban, megcsóválta a fejét, összevonta a szemöldökét, és fittyet hányva a köldöknéző, önmegvalósító kordivatra, kiszáradt kalamárisát megtöltötte a saját titkos receptje szerint készült téntával – sejtésem szerint kisüsti pálinkát biztosan löttyintett bele, és az édesnemes szögedi paprika mellé csípőset is kevert hozzá –, nekiveselkedett, és pennáját sűrűn mártogatva egykettőre megírta az utóbbi idők legmulatságosabb könyvét egy régóta lerágott csontnak számító témáról, melynek feldolgozásai a vásári ponyváktól a Móricz-regénye(ke)n át az álnéven író Csöndes Hubertusz vadnyugati paródiájáig terjednek, a magyar nótákat és a Szinetár-Oszter–féle filmsorozatot nem is említve, ám Bene Zoltánnak sikerült valami teljesen új, friss ízt adni az elcsépelt betyárkalandoknak, miközben megőrizte a történet óidőkbeli zamatát is, és érdemes, nemes Rózsasándorát nemcsak a Kukorica Jancsik, Háry Jánosok, Kakukk Marcik közé emelte föl, hanem egy füst alatt világirodalmi kontextusba helyezését is végrehajtotta a megfelelő párhuzamok felvillantásával. – Jámborné Balog Tünde recenziója a Ligetben